Kr.e. 500 körül eredetileg a kelták telepedtek le a
IV. Rudolf herceg, mint alapító, Bécsben egyetemet létesített 1365-ben, majd Privilegium Maius címmel hamisított kiváltságlevelében érseki rangot adott önmagának. 1453-ban III. Frigyes folytatta IV. Rudolf munkásságát és törvényesen megszerezte a Német-római Birodalom császári címét. 1527-ben Ferdinánd lépett trónra, őt tekintjük az első Habsburg királynak. A családokon belüli gyakori házasságok azonban a család genetikájának nem kedveztek. A vékony ajak, felpüffedt arc, horgas orr, széles áll mind-mind a család védjegye lett. Olyan nagy birodalmat építettek ki, mely 1530-ra magába foglalta Magyarország északi-és nyugati részét, Csehország nyugati részét, Észak-Itáliát, Németalföldet, Spanyolországot. 1533-ban Ferdinánd Bécsbe tette át székhelyét, ezzel Bécset tette meg királyi székhellyé. 1556-ban Károly öccse, I. Ferdinánd javára lemondott a császári címről. Károly megmaradt területeit fia, Fülöp örökölte, aki véglegesítette a birodalom területén a Habsburg-ház kettős irányítását. 1571-ben az uralkodó vallásszabadságot hirdetett, így Ausztria népe nagy többsége protestánssá vált. 1442-1806 között a Habsburgok viselték a német-római császári címet. Hét évszázadon keresztül a Habsburg dinasztia uralta Ausztriát. Birodalmuk területét úgynevezett érdekházasságok kötésével, mintsem háborúkkal növelték. II. Károly halála után a spanyol Habsburg ágnak utódlási problémái lettek, mely miatt 1701-1714-ig spanyol örökösödési háború tört ki. Az örökösödési háború miatt VI. Károlynak már Spanyolország, Olaszország és egyéb déli területeken csekély befolyása maradt. Sajnos a család férfi ágát a kihalás fenyegette, ezért lánya, Mária Terézia folytatta az uralkodást. Ehhez azonban meg kellett teremtenie a megfelelő törvényi hátteret. Pragmatica Sanctio révén, más nagyhatalmak ellenjegyzésével meg is valósította. Így 1740-ben Mária Terézia el is foglalhatta a trónt. Negyven éves uralkodása idején sok pénzügyi és közigazgatási reformot vezetett be. A közoktatást, a hadsereget, az ország teljes gazdasági struktúráját megújította. Nagyon híres volt kiváló diplomáciai érzékéről, személyes vonzerejét is kihasználva a magyar arisztokráciával is kitűnő kapcsolatot ápolt. Fiát, II. Józsefet (ő volt a kalapos király) 1804-ben koronázták királlyá. Követte anyja lépéseit, felszabadította a jobbágyokat. Mindkét felesége himlőben halt meg. Halála után (tüdőbajban halt meg) II. Lipót császár uralkodott. Utódai között sok volt az epilepsziás. II. Lipót után I. Ferenc következett a trónon. 1805-ben Napóleon seregei elfoglalták Bécset, majd 1806-ban I. Ferencet lemondatták a német-római császári címről. A franciákkal vívott csaták miatt kis időre Ausztria elvesztette Tirolt. Azonban az 1805-ös béke keretében megkapta Salzburgot. 1813-ban csatlakozott Ausztria a nagy Napóleon-ellenes szövetséghez.
1835-ben I. Ferenc meghalt, I. Ferdinánd követte a trónon. Ő állandó ápolásra szorult, epilepsziás és gyengeelméjű volt. 1848-ban a forradalom kibontakozásával felakasztották a hadügyminisztert, Metternichet (külügyminiszter) elűzték, I. Ferdinánd lemondott a trónról, a császári család kénytelen volt Olmützbe menekülni. A liberális forradalmat azonban a hadsereg hamar leverte, majd 18 évesen Ferenc József került a trónra. Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményei kapcsán a magyar és osztrák történelem összefonódott. Debrecenben Kossuth Lajos vezetésével kimondták a Habsburg-ház trónfosztását. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést (Ausgleich) a bajor származású Sissi hercegnőnek tulajdonítjuk. Ő volt Ferenc József felesége volt, nagyon szerette a magyarokat. A kiegyezés utáni dualista monarchia vezetője a császár lett. Közös védelmi, külügy és gazdaságpolitikája volt a dualista monarchiának, de mindkét államnak külön Parlamentje volt. 1866-ban a porosz háború alatt Ausztria nehéz helyzetbe került, Sissi közbenjárásával Deák Ferenc vezetésével megtörtént egy kiegyezési folyamat. Kialakult a kettős monarchia, Bécs és Budapest egyenrangú fővárosokkal.
1914. június 28-án Szarajevóban egy szerb nacionalista lelőtte Ferenc Ferdinánd Habsburg trónörököst. Ferenc József 1916-os halála után I. Károly került trónra. Koronázásával az utolsó királykoronázás zajlott le a Monarchiában. 1918. november 12-én kikiáltották Ausztriában a köztársaságot. Az osztrák-magyar hadak lerohanták Szerbiát. A konflikusban több európai ország is állást foglalt, így kitört az I. világháború. 1919-ben Saint-Germainen-Laye-ben kötött béke szerint az Osztrák-Magyar Monarchia nagy részét felosztották a szomszédos államok között. Megalakult a független Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország és Jugoszlávia. A német ajkú pici részből létre jött az Osztrák Köztársaság. 1919-ben a nők is szavazhattak az önkormányzati és tartományi választásokon. A férfiak már 1861-től adhatták le voksaikat. A világháború gazdaságilag tönkre tette az országot, a magas munkanélküliség pedig politikai nyugtalansághoz vezetett. 1934-ben fegyveres felkelést robbantottak ki a szociáldemokraták, melyet Engelbert Dollfuss kancellár a fasiszták segítségével elfojtotta és feloszlatta a parlamentet. Még ugyanebben az évben Dollfusst náci szimpatizánsok meggyilkolták. 1938-ban az osztrák származású Adolf Hitler német csapataival megszállta Ausztriát. 1945. április 27-én újra függetlennek nyilvánították Ausztriát. Karl Renner vezetésével átmeneti szövetségi kormány alakult. 1945-ben a szövetséges csapatok felszabadították, majd 4 megszállási övezetre osztották az országot. A győztes hatalmak (Szovjetunió, USA, Franciaország és Nagy-Britannia) havonta cserélte az ellenőrzés jogát a különböző zónák birtokosai között. 1955. május 15-én ratifikálták az osztrák államszerződést és Ausztria kihirdette örökös semlegességét, melyet ma is nagyon betartat. Ugyanekkor a szövetséges csapatok kivonultak az országból, majd Ausztria belépett az ENSZ-be. 1995-ben Ausztria csatlakozott az Európai Unió tagállamaihoz. Soha nem látott fejlődésnek indult, kiváló életszínvonalat biztosítva polgárainak.
A Habsburg Birodalom:
Feljegyzések szerint a jelenlegi francia Elzász és a svájci Aargau kanton közötti terület lehetett az ősi birtokuk. A csalág ősapja Gazdag Guntram, feltehetően I. Nagy Ottó (912-973), a Német-római Császárság alapítójának egyik vazallusa volt. Árulásáért birtokai egy részét elkobozták. Fia, Lanzelin az aarguai Altenburg herceg lett. Gyermekei Werner és Ratbod szereztek a családnak újra kiváltságokat és hatalmat. Werner 1020 körül a Reuss torkolatánál hatalmas erődítményt építtetett, jelezve a család szerencsés felemelkedését. Ezt az erődöt nevezték Habichtsburgnak (Héjavárnak), innen származik a Habsburg név.
A XIII. században a Szent Római Birodalom koronájával tisztelték meg a Habsburgokat, a család úgy érezte, hogy fontos küldetése van a kereszténység védelmében, szent kötelessége egyetemes császárság létrehozása, melynek vezető személyiségei fogják biztosítani a népek közötti békét és az egyes országok fejlődését, jólétét. A Habsburg-ház történetében volt sok színes egyéniség, jelentős személyiség, akik megalapozták a család évszázadokon át fönntartott politikai szerepét, őrizték hagyományaikat, voltak akik merész újításokba kezdtek. Voltak bátor, széles látókörű uralkodók, vallási fanatizmusba esett lovagok, uralkodásra alkalmatlanok, kiváló katonai képességekkel rendelkezők, gyengeelméjű uralkodók, a tudomány- és művészetek iránt elkötelezettek, voltak akik ragyogó udvart teremtettek, csodálatos palotákkal, múzeumokkal gazdagították Ausztriát, Bécs, Graz, Innsbruck, Salzburg, Prága, Budapest és Trieszt városát. A Habsburgok megkísérelték a széttartó Európa egyesítését. A különféle eszméket akarták kiegyenlíteni úgy, hogy globális társadalmat akartak teremteni, amelyben a különböző népek, különböző kultúrák egyaránt békében megférnek egymással.
A XIII. század végére a Habsburg-család közepes jelentőségű feudális uralkodóházzá nőtte ki magát. Számoltak jelenlétükkel Aargauban és Elzászban, hűségüket a sváb hercegek is elismerték, így birtokaikat nem háborgatták.
II. Werner, Ratbod fia 1082-1096-ig uralkodott, őt követte II. Ottó, aki elsőként nevezte magát Habsburg grófnak, majd III. Werner, akinek fia III. Albert megszerezte magának a zürichgaui grófság nagy részét. Aztán III. Albert fia II. Rudolf (az öreg) következett. 1232-ben bekövetkezett halála után két fia IV. Albert, Elzász őrgrófja és III. Rudolf kis időre megosztotta a családot. A hatalmat végül is IV. Albert szerezte meg. Utódai a XV. század végéig megakadályozták a másodszülött III. Rudolf leszármazottainak hatalomra jutását. IV. Albert a sváb II. Frigyest (1194-1250) kérte fel fia, IV. Rudolf keresztapjának. Így halála után a család megtarthatta birtokait és addigi hatalmát, sőt a meglévő birtokai mellé az uralkodótól a Fekete-erdőt is megkapta. Nagyon gondos, előrelátó házasságpolitikájuknak köszönhetik, hogy német hercegekkel, grófokkal kerültek családi, rokoni kapcsolatba. Addig ügyeskedtek, míg 1273-ban Aachen városában a Habsburg IV. Rudolfot (1218-1291) Német-római Császárrá koronázták. I. Rudolf néven vált Német-római királlyá, próbált békét teremteni, megerősítette császári hatalmát. Megszilárdította a Habsburg-ház közép-európai jelenlétét. Majd II. Frigyes halála után több szerencsés hadművelettel megnövelte birtokait. Összeütközésbe került II. Ottokár (1233-1278) cseh királlyal, a Přemysl-dinasztia tagjával. 1278-ban megütköztek egymással seregeik, azonban Rudolf IV. Kun László magyar király segítségével fényes győzelmet aratott a cseh király csapatain. Fiainak adta a cseh és morva hercegek ausztriai területeit Stájerországot, Karinthiát és Krajnát. Két fia szintén házasságuk révén jutott előnyökhöz. A Habsburg-család egyre erősebb és gazdagabb lett, politikai befolyásuk Svájctól egészen a Dunáig tartott. I. Rudolf (négy fia és hat leánya született) két fia felvette az Ausztria hercege címet és innentől vált a család osztrák uralkodóházzá. I. Rudolf 1291-ben bekövetkezett halála után megindult a harc Habsburg Albert és Nassaui Adolf között a hatalom birtoklásáért. Adolfot a választófejedelmek 1298-ban azonban megfosztották trónjától. Helyére Rudolf fiát I. Albert (1255-1308) néven koronázták meg. Apjához méltón ő is megerősítette hatalmát német, osztrák és cseh földön. Amikor 1306-ban Csehországban meghalt, gyilkosság áldozata lett, III. Vencel uralkodó, I. Albert azonnal megszerezte elsőszülött fiának, III. Rudolfnak (1281-1307) a cseh koronát. Azonban I. Albert, fia, III. Rudolf halála után azonnal másodszülött fia, Frigyesnek próbálta megszerezni a cseh trónt. Csak fivérének elégedetlen utódai ellene fordultak. I. Albert uralkodó Svájcba utazott, ahol áruló unokaöccse, János (nagybátyja kizárta a törvényes örökségből) a zendülők élére állt és megölte őt (1308). Albert fiai bosszúból az összeesküvők többségét családjaikkal együtt elfogták, megfosztották birtokaiktól, kastélyaikat felégették. János Itáliába menekült és ott is halt meg. A Habsburg-ház történetébe ő királygyilkos (Parricida) néven vonult be. 1314-ben I. Albert másodszülött fia, III. Szép Frigyes (1289-1330) a királyi trónra akart lépni, de a választást elveszítette Bajor Lajos ellen. Frigyes nem fogadta el a vereségét és a kölni érsekkel Bonnban német királlyá koronáztatta magát. Ez ugyanaz a korona volt, amellyel a mainzi érsek Aachenben Lajost koronázta meg. A kettős királyválasztás súlyos intézményi válságot idézett elő. III. Szép Frigyest fivére, I. Lipót támogatta, aki hadseregével megtámadta Bajor Lajost. Nyolcévi háborúskodás után 1322-ben Lajos győzött seregeivel Mühldorfban, az Inn folyónál. Frigyest és fivérét tömlöcbe vetették. Három év múlva Lajos viszályba került a pápával Itália uralmáért. A pápa nem ismerte el őt uralkodónak, így kénytelen volt lemondani a császári koronáról. Lajos ezután kénytelen volt kiegyezni III. Szép Frigyessel, miután az kiszabadult a börtönből. Elismerte Lajos III. Szép Frigyest Habsburg királynak. A Birodalmat azonban nem tudták már közösen irányítani, mert 1330-ban Habsburg III. Szép Frigyes meghalt. Tudnunk kell róla, hogy életében rengeteg apátságot és kolostort alapított. A Habsburgok sorsa majd egy évszázadra elvált a német királyságétól. III. Frigyest testvére, II. Albrecht követte a trónon. II. Albrecht herceget (1298-1358) Sánta Albert néven emlegetik, mivel súlyos betegség miatt lábát nem tudta mozgatni. Felesége Pfirti Johanna egymás után öt halott gyermeket szült, a családot a kihalás veszélye fenyegette. Aztán 15 év múlva, 1339-ben megszületik Rudolf néven egyetlen örököse. II. Albrecht is növelte birtokait. Megszerezte Karinthiát, Krajnát, kiterjesztette birtokait egészen az Adriai tengerig, megszerezte Isztriát és Triesztet is. Azonban a svájci területeken birtokvesztést szenvedett el. Úgy próbálta ezt II. Sánta Albert ellensúlyozni, hogy egyesíti az osztrák területeket a Svájcban és Elzászban még meglévő birtokaival, bekebelezi Tirol grófságát, amely természetes módon összeköti majd a birtokrészeket. Először is egyezséget kötött Bajor Lajossal, majd Henrikkel, Tirol hercegével, akinek nem született fiú örököse, hogy halála után Ausztria és Bajorország osztozik majd Tirolon. Lajos azonban kettős játékot űzött. Megígérte Henriknek, hogy az örökösödési jogot átruházhatja leányára, Margitra. II. Alberttel pedig arról egyezett meg, hogy Henrik halála után Ausztria megkapja Karinthiát, Tirol pedig Bajorországé lesz. Henrik halála után leánya, Margit (Pofazacskós gúnynévvel illették) 1335-ben nem egyezett bele a hercegség szétszakításába. Sógorát a cseh királyt hívta segítségül és háborúzni kezdett. Aztán egy év múlva békét kötött II. Alberttel, aki így meghagyta neki Tirolt. Négy év múlva Margit elkergette férjét, aki nagyon népszerűtlen volt a tartományban. Majd kérte a házassága érvénytelenítését az uralkodótól. A második házasságából fia született. VII. Kelemen pápa azonban kiközösítette Margitot, a törvénytelen második férjével és apósával együtt. IV. Rudolf, Austria új hercege azonban kérte a pápát, hogy érvénytelenítse a kiközösítést 1359-ben. Így teljesült Margit hercegnő kívánsága, fia, Mainard és Rudolf leánya összeházasodott. Margit fia és férje halála után (1363) elérte, hogy Ausztria hercegét Tirollal ajándékozta meg. Igaz, hogy ez szabálytalan volt. Hogy szabályossá tegye ezt a jogtalan politikai lépést és elkerülje az erőszakos megtorlást, Margit vásárlásnak tüntette fel az adományozást. IV. Rudolf rávette az új uralkodót, IV. Károlyt (Luxemburg hercege, Csehország királya), hogy fogadja el ezt a megoldást. Cserébe IV. Rudolf feleségül vette IV. Károly, Katalin nevű leányát. IV. Rudolf, az Alapító a Habsburg dinasztia egyik nagyra törő, kiemelkedően tehetséges személyisége (1339-1358). 1358-tól birtokolta az Ausztria hercege címet és folyamatosan növelte hatalmát az országban. Hét év uralkodás alatt dolgozta ki az elkövetkező korszakok alapelveit. Ő a Habsburg-ház mítoszának igazi megteremtője. Tehát IV. Rudolf az Alapító néven vonult be a Habsburg-dinasztia történetébe. 1365-ben ő alapította Bécsben az első egyetemet, mégpedig az osztrák, a cseh, a magyar és a szász nemzet számára. Folyamatosan terjeszkedett, átszervezte az adófizetés rendszerét, szorgalmazta legfiatalabb Öccse, III. Lipót házasságát Viridis Viscontival, akinek apja Bernabo Visconti, Milánó teljhatalmu ura volt. Amikor IV. Rudolf megérkezett az esküvői szertartásra Milánóba, rosszul lett, egyébként is rossz volt az egészsége, nem bírta a Pó-vidék klímáját, váratlanul meghalt (1365. július 27). Ekkor még csak 26 éves volt. Holttestét egy ökör bőrében tartották a tél kezdetéig, akkor hazaszállították Bécsbe és a Stephansdomban helyezték örök nyugalomra. IV. Rudolf halálakor fivérei III. Albrecht és III. Lipót még csak 15 és 14 évesek voltak. Nem tudtak következetesen együtt kormányozni és visszavonultak. Támogatták a Velence ellen harcoló De Carrara családot, cserébe ezért a családi birtokukból megkapták Feltrét, Bellunót és Cividalét. Gorizia és Isztria hercegének halálakor megszerezték azok birtokainak nagy részét, Carsót is. Azután a két testvér kapcsolata megromlott. Albrecht és Lipót szétosztották birtokaikat, kiskorú gyermekeiknek meg akarták szerezni az előjogokat, örökösödési vitákba bonyolódtak. A kialakult helyzetet az 1379-es neubergi egyezményben rögzítették. Albrechté lett Alsó- és Felső-Ausztria, Lipóté Stájerország, Karinthia, Krajna, Isztria, Tirol, Felső-Rajna vidék és a legújabban megszerzett itáliai birtokok. Négy év múlva III. Lipót a Sempachnál egy csatában meghalt. Ekkor testvére III. Albrecht gyámsága alá vonta Lipót négy kiskorú gyermekét. Nagykorúságukig a családi birtokok felett is átvette az irányítást. Gyengült a Habsburg-család hatalma és tekintélye. Albrecht, hogy visszaszerezze ezt, súlyos egyházi adók bevezetését rendelte el és kegyetlen harcot indított IV. Vencel német és cseh király ellen. Mindkét dolog kudarcba fulladt. Egy csatában életét vesztette. III. Albrecht halála után az Albrecht-ágat IV. Albrecht ausztriai herceg (1377-1404) vitte tovább közösen uralkodott III. Lipót fiával, Vilmossal. V. Albert (1397-1439) feleségül vette Zsigmond magyar király leányát. Így megszerezte a német koronát és a Csehország királya címet is. Először az ő uralkodása alatt nyerték el a Habsburgok a magyar koronát. V. Albert nagyon népszerű volt. Minden erejével próbálta megállítani a török csapatokat, de súlyos bélfertőzés tört ki a hadseregben, ezért ez nem sikerült. Ő maga is ebbe halt bele Neszmélynél. Székesfehérváron temették el. Halála után az osztrák hercegség unokaöccsére, III. Frigyesre szállt. V. Albertnek halála után született fia, V. Posthumus László (1440-1457) az édesanyjának köszönhetően Csehország és Magyarország királyává koronázták. Azonban őt csak 1445, 1448-ban ismerték el. Neki III. Frigyes német király lett a gyámja. László képtelen volt kormányzása alatt jogait érvényesíteni és Pogyebrád György, Cillei Ulrik nagyurak befolyásolták. A Cilleiekkel szemben állt Hunyadi János (1407-1456). 1452-ben Hunyadi és Pogyebrád egyesült erővel megtámadta Bécsújhelyet és kiadattatta III. Frigyessel a kiskorú királyt. Pogyebrád Prágába vitte és egy év múlva cseh királlyá koronáztatta Lászlót. Két évvel később a tizenötéves László magyarországi helytartónak nevezte ki Cillei Ulrikot. 1456-ban Hunyadi emberei megölték Cilleit. Közben a török elleni harcokban meghalt fiatalon Hunyadi János. László, hogy megbosszúlja Cillei Ulrik halálát lefejeztette Hunyadi János fiát, Lászlót. Ezután V. László Prágába tette át székhelyét. Itt akarta elvenni VII. Károly francia király leányát, de az esküvő előtt néhány nappal váratlanul meghalt. Halála után Magyarország kivonta magát a Habsburg uralkodók hatalma alól. A nemesek Hunyadi János kisebbik fiát, Hunyadi Mátyást választották királyukká. Csehországban Pogyebrád György lett a király, halála után pedig egy Jagelló-uralkodó következett. Mivel V. Lászlónak nem volt örököse, ezért halálával az Albert-ág megszakadt és a Jagelló-család lehetőséget kapott nagyhatalom alapítására.
III. Frigyes (1415-1493) és fia, Miksa (1459-1519) egyesítették a dinasztia birtokait, visszaszerezték a Habsburg-ház tekintélyét. Frigyest 1440-ben német királlyá választották, 1452-ben pedig Rómában császárrá koronázták. Miksa Burgundiai Máriával kötött házasságával, a Habsburgok fennhatósága alá került Burgundia és Németalföld is. Burgundiai Mária, Európa leggazdagabb örökösnője, Merész Károly leánya volt. Miksa szenvedélyes vadász volt feleségével együtt. Egy alkalommal felesége, Mária leesett a lóról és huszonöt évesen meghalt. Miksa hatvanévesen Welsben halt meg. Bécsújhelyen temették el, szíve Brüggében, Burgundi Mária koporsójában található. 1486-ban Miksát római királlyá választották, de nem jutott el Rómába, így „választott római királlyá” kiáltották ki. Miksa, sógora, Zsigmond halála után egyesítette Tirolt Ausztriával. Házassága révén már megszerezte Burgundiát és Németalföldet.
Hunyadi Mátyás halálakor elfoglalta annak területeit. Unokája megszerezte Csehország és Magyarország trónját. Második házasságával, amikor is a milánói uralkodó herceg, Moro Lajos unokáját, Bianca Maria Sforzát vette el. Így lett övé Gorizia és Verona is. Aztán fia, Szép Fülöp a spanyol uralkodópár (Ferdinánd és Kasztíliai Izabella) leányát, Johannát vette nőül. Így biztosította unokája számára a spanyol trónt, melyet unokája V. Károly néven foglalt el. Szép Fülöp és Johanna házaságából hat gyermek született: Károly, Ferdinánd, Eleonóra, Izabella, Mária és Katalin. Károly születése után hamarosan meghalt Don Miguel, a spanyol királyi pár első gyermeke, a királyság első számú örököse. 1506-ban pedig Szép Fülöp is. Őt követhette volna felesége Johanna a trónon, de ő beleőrült a veszteségbe. Így Károly, Miksa unokája következett. V. Károly néven német királlyá koronázták. Korán megtámadta a köszvény, egy idő után már a lóra sem tudott felszállni, hordágyon vitték. Emellett súlyos depresszióban szenvedett és tudatzavarok kínozták. Neki a legfontosabb a béke megteremtése volt, maradandó életművet hagyott hátra. Kiűzte Milánóból a franciákat és Francesco Maria Sforzát, Moro Lajos örökösét ültette a trónra. Milánóba visszatért II. Sforza Ferenc, Firenzében a Mediciek visszavették a hatalmat, 1527-ben pedig kikiáltották a köztársaságot. A pápa pedig kötelezte Milánót és Firenzét, hogy támogassák V. Károly császárrá koronázását és neki fizessenek adót. 1529-ben a cambrai békeegyezményben I. Ferenc lemondott milánói és nápolyi igényeiről. V. Károly császár Firenze irányítását Alessandro de Medici hercegre, Lorenzo il Magnifico dédunokájára bízta. Alessandro de Medici herceg Ausztriai Margit leányát vette el. Miután a herceg meghalt, özvegye, Margit újabb házasságot kötött Ottavio Farnese herceggel, III. Pál unokaöccsével. Károly világuralmi tervei szertefoszlottak. Testvérével, Ferdinánddal örökösödési vitái voltak. Fülöp király fia feleségének, I. Tudor Máriának nem született gyermeke. Meghalt Fülöp nagyanyja, Őrült Johanna. Károly pedig 1555. október 25-én Brüsszelben lemondott a császári címről, az Aranygyapjas Rend kitüntetéséről, Németalföld uralkodói címéről és egyéb nagy kiterjedésű birtokairól is. 1558. szeptember 21-én Yuste-ben halt meg. Apja lemondása után fia, II. Fülöp jutott hatalomra. A békét akaró apa figyelmeztette fiát, hogy a II. Henrik francia királlyal kötött szerződés csak fegyverszünet, nem tart örökké. Így is lett, IV. Pál pápa azonnal vissza akarta kapni a Nápolyi királyságot.
Franciaország szövetséget kötött Rómával és egyesült erőkkel indultak Fülöp Spanyolországa ellen. Fülöp Alba herceget nevezte ki az itáliai hadak elleni csata vezetésére, Flandria ellen pedig Savoyai Emmanuel Filibertót nevezte ki a spanyol csapatok vezetésére. Fülöp pedig diplomáciai úton próbálta a toszkán herceget megnyerni azzal, hogy átengedi neki Sienát, a pármai hercegnek pedig odaígérte Piacenzát. 1557-ben a spanyol hadak győztek és így megteremtődött Spanyolország fölénye Itáliában és Európában. Franciaországnak alkudozások árán meghagyták Metz, Toulon, Verdun püspökségét és a calais-i kikötőt. Filiberto pedig minden területet visszaszerzett Savoiában. Fülöp királyokat nevezett ki Nápoly, Szicília, Szardínia élére, hatalommal ruházta fel a milánói herceget, katonailag megerősítette Toscanát, összeköttetést teremtett a Spanyol királyság és Dél-Itália között. Fülöp számára az atyai jó tanácsok meghatározóak voltak a dinasztikus érdekek szem előtt tartásával kötött első házasságában. Még tizenhat éves sem volt, mikor elvette unokatestvérét, Mária Manuela portugál infánsnőt. Miután megszületett gyermekük, két év múlva az asszony meghalt. Fiúk, a beteges Don Carlos (értelmi fogyatékos volt) börtönben végezte életét, apja záratta oda államérdekből. Második felesége Tudor Mária (Véres Máriaként szokták emlegetni). Aki első férje, VI. Edvard halála után ment nőül Fülöphöz. Így akarták a Habsburg uralmat Angliában megteremteni és rekatolizálni kívánta az anglikán egyházat. Azonban Tudor Máriának nem született gyermeke és négy évre rá meg is halt, így ez a terv nem valósult meg. 1559-ben Fülöp harmadszorra is megnősült. II. Henrik francia király leányát, Valois Erzsébetet (Skócia királynőjét, Stuart Máriát kivégeztette) vette el. Házasságukból két leány született, Izabella Klára és Katalin Mikaela. 1568-ban Erzsébet meghalt, Fülöp fiúörökös nélkül maradt, mert időközben elsőszülött fia Carlos is meghalt. Negyedszerre is megházasodott. A Pápa ajánlására II. Miksa leányát, Habsburg Annát vette el. Ebben a házasságban végre megszületett az örökös, III. Fülöp néven. III. Fülöp egész életében bölcsen, lelkiismeretesen és megfontoltan hozta meg döntéseit. Uralkodása alatt építtette meg a Szent-Lőrinc templomot, kolostort, királyi rezidenciát és családi sírboltot. Hatalmas épületegyüttest építtetett, értékes festményeket gyűjtött, számos vallási ereklyét gyűjtött a templom számára. Európa leghíresebb orgorakészítőitől 8 orgonát rendelt. Az 1574-ben megépíttetett családi kriptába hozatta mindenhonnan a család elhalt tagjainak hamvait. Tudósokkal, egyházi vezetőkkel, teológusokkal, művészekkel, politikusokkal tartott fenn kapcsolatokat. Ezt hatalmas levélgyűjteménye bizonyítja. Üldözte az inkvizíciót. A Spanyol Birodalom II. Fülöp uralkodása alatt érte el legnagyobb hatalmát, de az ő uralkodása vége felé kezdett el hanyatlani is. Tehát Spanyolország hanyatlásnak indult, Anglia, Hollandia és Franciaország pedig megerősödött gazdaságilag és politikailag is, a vallásháborúk végén látható volt, hogy II. Fülöp politikája csődöt mondott. Betegségektől meggyötörve, csalódottan halt meg 1598 végén az Escoriálban. Fia, III. Fülöp (1578-1621) néven követte őt a trónon. Ő unokatestvérét Ausztriai Margitot vette el. Házasságukból 8 gyermek született. III. Fülöp azonban alkalmatlannak bizonyult a kormányzásra, halála után 1621-ben fia, IV. Fülöp (1605-1665) lépett trónra. A tényleges kormányzást apja kegyeltjére, Gaspar de Guzmanra bízta. Uralkodása alatt Spanyolország elveszítette az olasz félszigeten lévő birtokait. Az 1648-as vesztfáliai békével Németalföld északi része végleg elszakadt a Spanyol Birodalomtól. IV. Fülöp halála után II. Károly (1661-1700) örökölte a trónt. Azonban nagyon fiatal volt, ezért édesanyja, Ausztriai Mária Anna uralkodott négy évig. II. Károly is alkalmatlan volt a kormányzásra, a hatalom az őt körülvevő kegyencek kezébe került. Újabb háborúk és újabb veszteségek következtek. Károly örökös nélkül halt meg, ezért a Birodalom Anjou Fülöpre, XIV. Lajos unokájára szállt. Anjou Fülöp pedig Károly nővérét, Mária Teréziát vette el feleségül. Ezzel véget ért a spanyolországi Habsburgok története. 1700-ban a spanyolországi ág kihalt, a spanyol örökösödési háború eredménye, hogy az ország a Bourbonokra szállt.
Az ausztriai ág:
I. Ferdinánd és Jagelló Anna házasságából három fiú született. I. Ferdinánd birtokait és vagyonát végrendeletében három fiára osztotta. A legidősebb, II. Miksa megkapta Csehországot, Magyarországot, Alsó- és Felső-Ausztriát. A másodszülött Ferdinánd megkapta Tirolt, a harmadik fiú, Károly megkapta Stájerországot, Karinthiát és Krajnát. II. Miksa (1527-1576) 1548-ban feleségül vette unokahúgát Máriát, V. Károly leányát. Miksa császár támogatta a művészeteket, írókat, tudósokat és gyűjtötte a műkincseket. II. Rudolf (1552-1612) 1576-ban örökölte meg a császári címet. Megkapta Csehország, Magyarország és Róma királyi címét is. Székhelyét Prágába tette át. Kormányzásának huszadik évében bezárkózott prágai kastélyába műkincsei és tudományos kísérletei közé. Visszavonult a világ és a politika elől. Uralkodása alatt elméje elborult. Rudolfot fiatalabb öccse, Mátyás követte. Császári rezidenciáját visszatette Bécsbe Prágából. Gyenge, beteges, politikában járatlan volt. Fia nem született, ezért II. Ferdinándnak, Stájerország hercegének ígérte a Szent Római Birodalom császári trónját. Ő lett Magyaroprszág és Csehország királya, de Prágában a rendi gyűlés nem fogadta el ezt a döntést és inkább a kálvinista V. Frigyest választotta királlyá. II. Ferdinándot fia, III. Ferdinánd (1608-1657) követte 1637-ben a trónon. Az ő fia I. Lipót (1640-1705) következett. Negyvenhét évig uralkodott, halála után fia, I. József császár (1678-1711) folytatta a spanyol örökösödési háborút. I. József Ausztriában reformokat vezetett be az államhatalmi rendszerben, változtatott az adórendszeren és megalapította az első bécsi bankot. Korán bekövetkezett halála után (himlőben halt meg) öccse, VI. Károly (1685-1740) következett. Felesége Erzsébet Krisztina braunschweig-wolfenbütteli hercegnő volt. Kivételesen nem fűzték rokoni szálak a Habsburgokhoz. Nyolcévi házasság után született első gyermekük. 1716-ban megszületett Lipót János főherceg. Beteg volt, hét hónaposan meghalt. 1717. május 13-án másodikként egy kislány született. Ő Mária Terézia. VI. Károly lemondott a spanyol koronával járó jogokról és ezzel lezárta a spanyol örökösödési háborút. Mivel az osztrák- és spanyol ág egyesítése nem sikerült, ezért kinyílvánította a Habsburgok nőági trónöröklését biztosító Pragmatica Sanctiót (1713). Ez biztosította, hogy az osztrák uralkodóház területei onnantól oszthatatlanok. Az örökösödési jog mindenekelőtt VI. Károly gyermekeit illeti, még ha leánya is születik. Csak ő utánnuk következhet testvére, I. József két gyermeke és azok leszármazottai, ezután pedig József és Károly nőtestvére következhet. Károly a lengyel örökösödési háborúban (1733-1735) Oroszország oldalán vett részt. VI. Károly 1723 végén elsőszülött leánya, Mária Terézia számára kijelölte jövendőbelijének Lotharingiai Ferenc Istvánt. Így akarta biztosítani, hogy Lotharingia ismét ausztriai birtok legyen. A lengyel örökösödési háború a Habsburgok vereségével ért véget.
A fiatal Lotharingiai Ferenc elvesztette ősei birtokát, cserébe a toscanai nagyhercegségért. Lotharingiai Ferenc 1736-ban elvette Mária Teréziát. Igazi nagy szerelem szövődött közöttük. Házasságukból öt fiú- és tizenegy leánygyermek született. Ők is követték őseik jól bevált házasságpolitikáját és megteremtették a legerősebb európai dinasztiát. 1740. október 20-án meghalt VI. Károly. Mária Terézia (1740-1780) azon kevés Habsburg uralkodók egyike, akikre a magyar történelmi köztudat jó szívvel emlékezik. 1717. május 3-án született Bécsben. Apja VI. (III.) Károly császár és magyar király. Anyja Erzsébet Krisztina braunschweig-wolfenbütteli hercegnő. VI. Károly leánya Mária Terézia (1717-1780) és férje, I. Ferenc István (Lotharingiai Ferenc) került a trónra Ausztria, Csehország és Magyarország uralkodójaként. Mária Terézia volt Ausztria főhercegnője, Magyarország királynője, Csehország királynője, a császár hitvese, tehát császárné, aztán özvegy császárné. A Pragmatica Sanctio rendelkezései nem egészen voltak szabályosak, más is áhitozott a trónra (a bajor Károly Albert, a spanyol V. Károly, a francia XV. Lajos, a porosz II. Hohenzollern Frigyes). 1742-ben a bajorok a franciákkal együtt elfoglalták Prágát és VII. Károly néven saját királyukat tették a császári trónra. Ő I. József császár egyik leányát, Amália Máriát vette feleségül. Három évvel később azonban VII. Károly meghalt, utódja pedig szövetséget kötött Mária Teréziával. Ez megteremtette a lehetőségét annak, hogy I. Ferenc néven Mária Terézia férjét császárrá koronázhassák. Mária Terézia uralkodása alatt megerősödött a Habsburg Birodalom. Számos intézkedést hozott, reformokat vezetett be, átformálta az abszolutisztikus-feudális államot, létrehozta a központosított államhatalmat. Összevonta a cseh és osztrák államigazgatást, eltörölte a feudális kiváltságok nagy részét, adót vetett ki a nemességre is. Megpróbálta enyhíteni a jobbágyok közterheit, szabályozta a robotot, olyan reformok bevezetését kezdte el, melyet fia, II. József valósított meg. Bevezettette a bécsi bank által kibocsájtott új papírpénzt. Uralkodása alatt Trieszt nagy tengeri kikötővárossá fejlődött, paloták, lakóházak épültek, kiépítették a vízvezetékrendszert, kórházak nyíltak. 1765. augusztus 18-án a császár, I. Ferenc rosszul lett és meghalt. Holttestét felboncolták, bebalzsamozták és Bécsbe szállították. Ő és szeretett felesége, Mária Terézia kettős szarkofágban nyugszik a kapucinusok kriptájában.
Mária Terézia elsőszülött fiúkat, II. Józsefet nevezte ki utódjául. Ő tovább vitte anyja megkezdett reformjait, eltörölte a kínzást és a halálbüntetést. Mivel szeretett felesége, Bourbon Izabella és kislánya nagyon korán meghalt, ezért minden idejét az államügyek intézésére szentelte. Őt követte II. Lipót (1790-1792), csak két évig uralkodott. Tizenhat gyermeke született. 1792 júliusában II. Lipót legidősebb fiát, II. (I.) Ferenc (1768-1792) néven császárrá koronázták. Felesége Erzsébet Vilma 1790-ben a szülésbe halt bele. Egy év múlva gyermeke is meghalt. Második felesége Mária Terézia, négy fiúval és nyolc lánnyal ajándékozta meg férjét. 1807-ben utolsó gyermeke koraszületésénél anya és gyermeke egyaránt életét veszítette. Harmadik felesége Mária Ludovika tüdőbeteg volt. A császár egészsége miatt házaséletet nem élhettek. 1816-ban Ferenc császár ismét özvegy lett. Ezúttal a bajorországi Karolina Auguszta lett a felesége, aki 38 évvel élte túl a császárt. I. Ferenc megerősítette az abszolút monarchiát, visszatért a zsarnoki uralkodói módszerekhez, rendőrállamot teremtett. Halála után fia, I. Ferdinánd lépett trónra. Ő beteges, epilepsziában szenvedő, döntésképtelen uralkodó volt. I. Ferdinánd császár 1848 decemberében lemondott a trónról bátyjának (Ferenc Károly) 18 éves fia, Ferenc javára. Ő I. Ferenc József néven uralkodott. 1854. április 24-én elvette unokahúgát, Bajorországi Erzsébetet (Sissi). Négy gyermekük született: Zsófia, Gizella, Rudolf és Mária Valéria. Zsófia 1857-ben meghalt. Erzsébet szerette a magyarokat, ezért közvetített a két ország között. Az ő közbenjárásával született meg 1867-ben a Kiegyezés, mely rögzítette, hogy Ausztria és Magyarország két külön állam, külön parlamenttel és a magyarok önállóan dönthetnek belső ügyeikről. 1867. június 8-án Ferenc Józsefet és Erzsébetet Pest-Budán Magyarország királyává és királynőjévé koronázták.
Erzsébet (Sissi) fia, Rudolf trónörökös 1881-ben politikai meggondolásból elvette a belga Stefánia hercegnőt, de ez a házasság boldogtalan volt. Rudolf anyja eszméit szerette. Morfinista és alkoholista lett, nyíltan szembeszállt apjával, aki azt akarta, hogy térjen vissza feleségéhez. Azonban Rudolf a bécsi egyetemen beleszeretett Vetsera Mária bárónőbe. Pápai engedélyért folyamodott, hogy első házasságát érvénytelenítsék. 1889 januárjában Rudolfot és szerelmét holtan találták a mayerlingi kastélyban. Hivatalosan öngyilkosságot követtek el. A Császárné, Sissi 1898. szeptember 10-én halt meg, miután egy férfi a tóparti sétájánál többször mellbe szúrta. 1914. június 28-án Szarajevóban egy szerb nacionalista meggyilkolta Ferenc Ferdinánd trónörököst, a császár unokaöccsét feleségével együtt. Ez az esemény robbantotta ki az első világháborút. 1916. november 20-án halt meg Ferenc József, a trónon dédunokája I. Károly következett. 1918. november 11-én arra kényszerült, hogy lemondjon ausztriai uralkodói jogairól, elhagyta az országot és Madeira szigetére távozott. 1922-ben bekövetkezett halálával végleg lezárult a Habsburg-dinasztia története.
I. Ferenc József és Bajorországi Erzsébet (Sissi):
I. Ferdinánd lépett trónra. Ő beteges, epilepsziában szenvedő, döntésképtelen uralkodó volt. I. Ferdinánd császár 1848 decemberében lemondott a trónról bátyjának (Ferenc Károly) 18 éves fia, Ferenc javára. Őt I. Ferenc József néven császárrá koronázták 1848. december 2-án. Anyja, Zsófia főhercegnő kiválasztotta Ferenc József számára a jövendőbelijét. Azonban Ferenc József nem a kiválasztott Heléna bajor főhercegnőt, hanem annak húgát, bajor Erzsébet főhercegnőt vette feleségül. Tehát 1854. április 24-én elvette unokahúgát, Bajorországi Erzsébetet (Sissi). Szerelemből vette el tizenhat éves német unokahúgát Ferenc József. Ez a Habsburg-ház történetében meglehetősen ritka volt, ugyanis a családra jellemző volt, hogy érdekházasságokat kötöttek, sokszor közeli vérrokonok között is. Ügyes házasságpolitikájuknak köszönhetően lett hatalmas a Habsburg-dinasztia. Sissi apja Miksa bajor herceg, anyja pedig Ludovika, aki Zsófia főhercegnőnek (Ferenc József anyja) a leánytestvére. Az ifjú császárnénak nehéz volt betartani az udvari élet szigorú szabályait. A nap huszonnégy órájában megfosztották „szabadságától”, ráadásul anyósa, Zsófia főhercegnő is nehezítette az életét. A reggelit mindig férje családjával kellett elköltenie, az asztalnál nem ihatott sört, mindennap új cipőt kellett felvennie, nem beszélgethetett a lovászokkal és még számos kötöttségnek kellett eleget tennie. Ferenc József nagyon elfoglalt volt, így Sissi magányos és zárkózott lett. A helyzet tovább romlott azzal, hogy gyermeket várt. A császári udvar természetesen fiú utódot, örököst várt. Azonban 1855. március 5-én Sissi leánygyermeknek ad életet. Sissi megkérdezése nélkül Zsófiára keresztelik és nagyanyja (Zsófia főhercegnő) lakosztályába helyezik.
A helyzet rosszabbodik, ugyanis 1856. július 12-én megszületik a császári pár második leánygyermeke, Gizella. Sissit nagyon megviseli, hogy gyermekeit kijelölt időpontokban láthatja és anyósa neveli. Ferenc József közbenjárásával később Sissi lakosztályához közelebb helyezik a gyerekeket. Sajnos újabb csapást mér a császári párra, amikor végig kell nézniük idősebbik leányuk, Zsófia hosszú haláltusáját és egyben halálát 1857-ben.
Azonban hamarosan újra áldott állapotba kerül és 1858. augusztus 21-én megszületik Rudolf, a várva várt fiúörökös. Bécs és a császári udvar örömmámorban úszik. Sissit a szülés legyengíti, ezért könnyen átveheti anyósa, Rudolf nevelését is. Sissi kénytelen beletörődni. Ebben az időben férje, Ferenc József az olasz fronton III. Napóleon francia csapataival küzd meg a Pó-síkságért. A csalódott anya és feleség 1860-ban elutazik Madeira szigetére, hogy visszakapja gyermekkora szabadságát. Innentől Korfútól Anglián át Franciaországig állandóan utazik és keresi a boldogságot. Néha hazalátogat szeretett férjéhez és gyermekeihez és hivatalos teendőinek is eleget kell tennie. Utazásai mellett rengeteget olvas, nyitott mindenre, megtanul görögül és magyarul is. Sőt a versírással is megpróbálkozik. Férjét azonban a vadászaton kívül csak a katonai parádék érdeklik. 1857-ben, első hivatalos útjukon Magyarországon, nagyon hideg fogadtatásban részesülnek. Sissi azonban nagyon szereti és becsüli a magyar nép értékeit, így hamar megszeretik. Férjével szemben támogatja Andrássy Gyulát külügyminiszternek, hogy csökkentsék a két ország közötti feszültségeket. 1867. június 8-án Ferenc Józsefet és feleségét magyar királlyá és királynőjévé koronázzák. Ferenc Józsefet a magyarok politikai kényszerből fogadják el királyukká, de feleségét szeretetből. A
